A MAGYAR KÖLTÉSZET NAPJA - ÁPRILIS 11.

A verspályázatra benyújtott legérdekesebb versek

Osztolykán Afrodité 5.t: Álmok

Volt egy lány merész álmokkal,
Volt egy szíve gyönyörű lángokkal,
Merész álma hírnév volt,
Nem ócska tiprás volt.

Sok idő volt felépíteni álmait,
Lánynak sohase voltak szebb vágyai,
De nem sikerült ebből semmi…
A lány csak mondta: meg kéne tenni…

Horváth Melánia 5.a: Gondolkodás

Itt fekszem az ágyamban, de nincs se álom,
csak a bús bánat. A fejemet csak töröm, hogy mit csináljak,
de az nem megy – semmire se jó.

Aztán csak arra jutottam, hogy van egy könyv a fiókomban,
azután azt kivettem,
és azt olvasni kezdtem.

Aztán azt gondoltam, hogy mi lenne, ha elmennék sétálni,
de kinéztem az ablakon és láttam,
hogy csepereg az eső úgy, mint szemeimből a könny…

De aztán csak az jött, hogy ez mind álom volt.

Kalányos Szabina 5.a: Légy erős

Vegyél egy nagy levegőt, és ma is
folytasd az utad!
Akármi is történt, menned kell tovább.
Minden egyes levegővétel azt jelzi,
hogy meg tudod csinálni.
Legyen benned a csak azért is érzés!
Azért, hogy igenis megcsinálod,
hogy felállsz, hogy kibírod, hogy túléled.
Nem adhatod fel!
Több vagy annál! Sokkal több! Az élet pedig
szebb annál, mintsem, hogy feladd.
Inkább tartsd meg, tarts ki!
Nem bánod meg, ha ezt teszed, hisz ne feledd:
a rossz után mindig csak jobb és jobb jöhet.

Kalányos Szabina 5.a: Súgd meg!

Istenem, súgd meg neki halkan,
lágyan szólj hozzá, hogy ne zavarjam!
Álmomban keressen meg engem,
még egyszer hadd lássam, hadd öleljem!
Nem szólnék róla, mélyen gyötör a bánat!
Csak hadd lássam még egyszer!
Hadd legyen nekem ez a legszebb álmom,
súgd meg neki halkan, én minden nap várom!

Kalányos Szabina 5.a: Én is

Bár az élet meggyötört,
Talpon vagyok mégis.
Bár talpon vagyok,
Néha elesek én is.
Bár olykor elesek,
Felállok mégis.
Megmutatom mindenkinek,
Hogy végül
Boldog leszek én is!

Kalányos Szabina 5.a: Szeretet

Csak egy sóhaj
száll,
szívem bársonyos partján.
Te maradsz, s te voltál,
Érted szívem úgy
kalapál.
Súgj egy titkot még,
mitől féltékeny az ég.
Míg tart az Örökké,
én csak veled lennék!

Kalányos Szabina 5.a: A könnyek lemossák…

A könnyek lemossák
    Szívem fájdalmát,
A mosoly feloldja
    Lelkem bánatát.

Szemem látja a
    Világ borzalmát,
Fülem hallja az
    emberek sóhaját.

Elmém felfogja
    Az álmok jóslatát.
Testem már várja
    Az új élet hajnalát.

Debreceni Dominika 5.a: Ábránd

Némán ülve egy padon,
Sokszor azon gondolkodom,
Milyen lenne az élet,
Ha mindenki mindenkit szeret?

Ha úgy létezne az ember,
Hogy nincs szálka a szívben.
Mosolyogva járni-kelni,
Egy a cél, boldognak lenni.

Szívem szivárványban úszik.
Bánatom azonnal múlik,
Amikor nincs több bántás,
Mert kell az összetartás.

Mélyen a szemedbe nézni,
És nem létezni, hanem élni.
Ártatlan gyermeknek lenni,
Csak álmaid után menni.

Osztolykán Tifani 5.a: A dalom

Fellépek a színpadra,
a szívem már a torkomban,
úgy érzem, nem leszek elég,
de az életem csupa remény.

Néznek rám kíváncsian,
mert még nem ismerik a dalom.
Elkezdem hát, nincs mit tenni,
a végén úgyis jól sülhet ki.

A dalom végén a szemekben könny ragyog,
a szívekhez szóltam,
mint a Nagyok.

Orlai Enikő 8.t: Elvesztésed

A halál szíveket tör össze, mely nem rossz ám
De kegyetlenül sújt le ránk.
Egy kivételes lélek távozása, mely fájdalommal teli,
Sokáig fáj, de el kell fogadni s lenyelni.
Megértem elvesztésed, de örökre fájdalom,
s elfogadni nem fogom.
Te vagy a föld, ami a világot jelenti,
Te vagy a felhő, ami finoman ejti le cseppeit.
Te vagy a fák levelei lágy nesze,
S a nap sugarai, amik távolról köszönnek nekem.

Nem kapok levegőt, ahogy az epe felszáll a torkom hátsó részébe,
S csak a fülem csengését hallom békésen.
Valaki beszél hozzám, de én nem hallok mást,
mint csak a szívem dobbanását,
ami mintha üveg csörömpölése volna tán.
Nem hiszem el a hiányod, de ezt el kell fogadni,
Hogy mosolyogjak, ha rád gondolok, s érezni, hogy itt vagy
velem, s vigyázol ránk, bármi is legyen.